Inle-tó lebegő paradicsomkertjei és az egy lábbal evező halászok öröksége
A Shan-hegység szívében fekvő Inle-tón az intha nép bambuszkarókhoz rögzített lebegő kertekben termeszt zöldségeket, egyedülálló vízi kultúrát fenntartva.
A mianmari Shan-fennsíkon, 900 méteres tengerszint feletti magasságban fekvő Inle-tó a világ egyik legkülönlegesebb emberi és természeti tája. Az itt élő intha nép tagjai szó szerint a vízen élik le életüket: cölöpökre épült falvaik, lebegő kertjeik és egyedülálló evezési technikájuk világhírű.
Egy lábbal az evezőn, kézzel a hálón
Az intha halászok a világon egyedülálló módon az egyik lábukkal hajtják az evezőt, miközben a másik lábukon egyensúlyoznak a keskeny facsónak orrában. Ez a technika lehetővé teszi, hogy mindkét kezük szabadon maradjon a kúp alakú bambuszhálók (saung) kezelésére a sűrű vízinövények között.
A lebegő kertek (ye-chan) tavi hínárból, nádból és iszapból épülnek fel, amelyeket hosszú bambuszrudakkal rögzítenek a tófenékhez. A termékeny ágyásokon évente többször szüretelnek lédús paradicsomot, uborkát és virágokat.
Lótuszselyem és vízi kézművesség
Az Inle-tó másik féltett kincse a lótuszszárból nyert selyemfonás. A nők a lótuszvirágok szárát kézzel törik meg, és a belsejében lévő hajszálvékony szálakat sodorják fonallá, amelyből a buddhista szerzetesek köntöseit és prémium sálakat szőnek.
A lényeg egy mondatban / Miért fontos ez?
A lebegő kertek a hagyományos vízi mezőgazdaság lenyűgöző ökológiai csodái.
Varga Nóra
Kultúra & Gasztronómia szerkesztőAz ázsiai gasztronómia, sokszáz éves hagyományok, kézműves mesterségek és az emberi sorsok krónikása. Különös figyelmet fordít a helyi közösségekre és a természetvédelemre.
